KAMÉLEON

– Egy vígjáték és egy történelmi mozi után milyen film lett a Kaméleon?
– Hát, nem egy gyerekfilm. Nehéz besorolni, főleg Magyarországon nem könnyű. Úgy mondanám: szélhámosfilm.

– Miért forgatott szélhámosfilmet?
– Érdekel a szélhámosság természetrajza.

– De miért éppen most? Túl sok szélhámos élne közöttünk?
– Még az is lehet. A mi hősünk azonban kényszeres hazudozó. A film arra keresi a választ, miért hazudozik ez a srác.

– És miért?
– Mert sikereket ér el vele, és mert prosperál. A hazugság hosszú távon nem feltétlenül gyümölcsöző ugyan, de rövid távon előnyökhöz juttat. Divinyi Réka forgatókönyvíró nagyon nagy segítségemre volta abban, hogy érthető legyen a szélhámosság természetrajza.

– Ez eddig érthető, de hol vesz körül bennünket a szélhámosság?
– Ennél konkrétabb nem lehetek, mert akkor járhatnék a bíróságra.

– Nocsak…
– Tényleg nem akarnék konkrét lenni. Szerintem az emberek tisztában vannak a mindennapi hazugságokkal. Mindenki találkozik az életében legalább egyszer – vagy többször – ilyen figurákkal. A kényszeres hazudozás viszonylag gyakori betegség Magyarországon.

– A magán- vagy a közéletre gondol? Merthogy egy ilyen kijelentésnek lehetnek azért áthallásai is.
– Ez a film egyetlen emberről szól, az ő példáján keresztül mutatja meg a szélhámosság lényegét. Ami bennünket alapvetően érdekelt, az a hazugság lélektana és pszichológiája.

– Mindenki hazudik?
– Ez így erős kijelentés. Inkább úgy mondanám, hogy mindenki hazudott már.

– Maga is?
– Persze. Gyerekkoromban például azt mondtam a barátaimnak, csak azért, hogy felvágjak előttük, hogy az apukám a Boney M együttes orvosa. Akkor nyolcéves voltam.